A Földi Életről VI.

Világunkban jelen van a kettősség:
Jóság-gonoszság, szeretet-gyűlölet,
Születés-halál, fényesség-sötétség.
Megannyi pár, és a sor nem ér véget.

Ugye benned is születnek kérdések?
Miért is van vége annak, ami jó?
Miért érnek minket a veszteségek?
A kérdések sora is folytatható.

Egyik nem létezik a másik nélkül,
A működéshez szükséges mindkettő.
Rá kell jönni és elfogadni végül,  
Csak az egyensúly a teljesíthető.  

Mert ugyan, ha a negatív nem lenne,
A pozitív hogy is értékelhető?
Mikor elkeseredsz, gondolj majd erre,
A negatív sokszor fontos nevelő.

Tanulnivaló pedig, amíg élsz, van,
Feladataidat a sorsod gyártja.
Próba időről időre felbukkan,
Csak így csiszolódik lelked gyémántja.

Ha úgy érzed, nagyon sok negatív ér,
Lehet hogy az irányod nem reális?
Egyazon csapatba mindenki nem fér,
Ahány ember, annyi a küldetés is.

A kirakós tervezve van odaát.
Kettősség! Tisztelet és elismerés!
Általad kaptuk a legnagyobb csodát,  
Amit mi úgy hívunk: emberi érzés!