A Földi Életről X.
Szoros szimbiózisban test és lélek,
Külsőnk manifesztálja bensőnk lényét.
Mi testnek levegő, folyadék, s étek,
Léleknek a tapasztalás és élmény.
Étek és folyadék nélkül a testünk
elsorvad, levegő nélkül megfullad.
Élmény s tapasztalás nélkül lelkünk
kiszárad, másnak ürességet mutat.
Szervezetünk ételt-italt megemészt,
És belélegzi az éltető erőt.
Megválik attól, amire nincs szükség,
És kilélegzi a fojtó, fáradt gőzt.
Lelkünk élmény és tapasztalás
által okul, fejlődik, érlelődik.
Jó s rossz együtt jelenti a haladást,
Címkékkel csak ember szokott jelölni.
Mert a léleknek igenis szüksége
van mindenre; mindent meg kell élnie:
Hasznosat kiszűrni, és ami féke
a fejlődésnek, el kell engednie.
Ám különbözik gyakorlat s elmélet:
A lélek a testre hány gondot aggat?
Van hogy meg is roppan, ilyen az élet:
Azt látjuk kivül, mi belülről fakad.
"Ép testben ép lélek", tartja a mondás.
Sejtjeinket lelki húrok szövik át,
Húrokat hangol élmény s tapasztalás;
Így játszák egybeforrva a muzsikát.
