A Földi Életről XI.

A Teremtő mennyei dalra fakad,
Zengi messzire: "Vagyok aki vagyok"!
A hologram milliárd részre szakad,
Avatárt hangolnak bolygók-csillagok.

Minden lélek, mielőtt leszületik,
Megmártózik a feledés vízében.
A Földön, mi feltételhez köttetik,
Feltétel nélkül sugárzik az égben.

Ősi hozományunk az ítélkezés:
Megtartjuk a jót, elnyomjuk a rosszat.
Senki nem lehet újra kerek egész,
Míg nem integrálja mind a két oldalt.

Mit magunkban rossznak vélünk, tényleg az,
Vagy szimplán a hiedelmünk játéka?
Létét tagadhatjuk, attól még igaz,
És úgy kísér, mint embert az árnyéka.

Az árnyékot fel kell oldjuk a fényben,
Csak így lehetünk újra osztatlanok.
Alkotók vagyunk, részek az Egészben,
Öntudatra kelő Halhatatlanok.