Beszélgetés a vonaton

Munka végén hazafelé vezet az út,
Kezemben műanyag vödör és festőrúd.
A vonaton szokatlan kacatot látván,
Megszólítottál, "szobafestő vagy talán"?

Erre én, "amolyan irodai munkás,
Csapatépítéshez kell a nagy felhajtás".
Te csak néztél és nagyokat mosolyogtál,
Ennek nincs értelme, ilyet nem hallottál.

Nem értetted, a lényeg maga az érzés,
Csak segíteni, és az ok nem is kérdés.
De ami emlékezetes az egészben,
Hogy két ismeretlen így eszmét cseréljen.

Rólad kiderült, mobiltelefon szervíz,
Amelyet munkahelyednek nap mint nap hívsz.
S nemcsak munka neked, hanem az életed,
Hisz' rögtön felszínre tört lelkesedésed.

Milyen jók a rögtönzött beszélgetések,
A benn szunnyadó gyermeki én felébred!
Te is megnyíltál, szépen csillogott szemed,
Dőlt elmédből a tudás, szádból a szöveg.

Ment a pro és kontra, Android vagy Apple,
Már akkor tudtam, bizony vers lesz ebből.
És melyik telefon mennyire vízálló?
Megszabadultunk a napi problémáktól.

Bár ismeretségünk mindössze húszperces,
Mégis meg kell köszönjem Neked, úgy helyes!
Beszélgettünk, felszabadultan és lazán,
Nem mint két idegen, inkább mint két barát.

Én megint szerencsésnek éreztem magam,
A végére megörvendeztetett a nap.  
Készülődtem, következett a megállóm,
Isten áldjon meg Téged, kedves barátom!