Feri

Előhang

Zsolti és Ilona, két szerelmes,
egymásért lelkes, de bohém gyerek.
Nem is foglalkoznak ők már mással,
csak egymással, életük megreked.
Jaj, nem lesz ez így jó!

Uncsi a munka, meg az iskola,
Az nem is móka, cinkos a szülő.
Tengnek-lengnek, csak múlnak az évek,
Nincsenek érvek, elvész a jövő.
Jaj, nem lesz ez így jó!

Túl nagy már a gőg és a kevélység,
Másra nincs szükség, jön a költözés.
Sok szesz meg buli, munka csak annyi,
Ne kelljen éhen halni, tök okés.
Jaj, nem lesz ez így jó!     

I.

Ilona méhében kis jövevény,
Váratlan lény, Ferike megfogan.
Zokog és szorong szegény Ilona,
Mindegy hova, rohan és rohan.
Nem kell Feri senkinek!

Félve mondja el Zsoltinak a hírt,
Közbe csak sírt, mitévők legyenek?
A fiú csak áll, maga elé néz,
Fel nem fogja az ész, szülők lesznek!
Nem kell Feri senkinek!

Hisz' nincsen se elég pénz, se munka,
Életük kuka, de jön a gyerek.
Van még otthon egy kicsi pálinka,
Kell az a hinta, minden egyremegy.
Nem kell Feri senkinek!

Telnek-múlnak lassan a hónapok,
kínzóak a napok, megy a vita.
Bántják egymást és érzik vesztüket,
Elveszi eszüket a sok pia.
Nem kell Feri senkinek!

A kis magzat benn figyel és követ,
Kit a szülő megvet, van ott remény?
Talán nincs is értelme így élni,
Folyton csak félni, az Élet kemény!
Nem kell Feri senkinek!

Eljön a születés napja végül,
Feri egyedül, ugyan ki várja?
Hosszú vajúdás, szíve már most kő,
Nem ajándék Ő, probléma tárgya!
Nem kell Feri senkinek?

II.

Pici Feri egyre cseperedik,
Ahogyan az eső esik, úgy sír.
Anya és apa se figyel oda,
Csoda, hogy Ferike mennyit kibír.
Ennyi lenne az Élet?

Jaj, szegénnyel hányszor fordult elő,
Magára volt hagyva ő, társa csak
tányéron a kolbászka meg zsemle.
Szerencse, a szomszéd néni nem vak.
Ennyi lenne az Élet?

Otthon, ha valami nem szép kerek,
Áldozat a gyerek, megy a pofon.
S amit fájdalomként teste érez,
Lelkének méreg, nem múló dolog.
Ennyi lenne az Élet?

Ha este nem akar elaludni,
A tuti megoldás az altató.
A kölyök hamar elszenderedik,
Szülő örvendezik, megalázó!
Ennyi lenne az Élet?

Óvodában hiába oly ügyes,
Ha nem türelmes, nincsen jó vége.
Sok rá a panasz mikor üt és vág,
Szabályokat áthág, félnek tőle.
Ennyi lenne az Élet?

Jön az iskola és a probléma,
A lázadó véna, nincs nyugalom.
Nagyon nehéz a beilleszkedés,
A megértés nem ismert fogalom.
Ennyi lenne az Élet?

Semmi készülés és semmi lecke,
Nincs kedve, menekülne ha lehet.
Belül pokróc és folyton vitázik,
Ami hiányzik az a szeretet!
Ennyi lenne az Élet?

Két kicsi kezéhez lopás tapad,
Persze tagad, de van bizonyíték.
Ez az utolsó csepp a pohárba,
Mindenki látja, kell valami fék.
Ennyi lenne az Élet?

Gyámhivatal jön végül és vizsgál,
A helyzet így áll, Feri költözik.
Várja messze egy nevelőotthon,
Nincs pardon, életén más őrködik.
Ennyi lenne az Élet?

Az otthon próbál útat mutatni,
Szép szóval rá hatni, de hasztalan.
Hiába a gondozók figyelme,
S intelme, velük is bizalmatlan.  
Ennyi lenne az Élet?

Az egésznek van célja és íve?
Szíve az ürességtől csak úgy kong.
Ha valami nem megy, hát feladja,
Útját nem látja, céltalan bolyong.
Ennyi lenne az Élet?

És mikor már nem számít semmire,
Akkor jön Emike, az új lakó.
Ők ketten két test, viszont egy lélek,
Már nem félnek, a világ se fakó.
Talán mégis több az Élet?

Jaj, Emikével öröm minden perc,
Kinyílik a ketrec, Feri boldog.
Sebzett szívének kapuja tárva,
Árva lány számára Ő a fontos.
Mégis több az Élet!

III.

Az otthonban is lejár az idő,
Feri felnő, útjára engedik.
Megkapja betétkönyvét, szabad ám
Mint a madár, önmagát vezeti.
Vajon mi lesz ennek a vége?

Szépen hangzik, de nincs hova menni,
mit lehet tenni, ez itt a kérdés?
Szerencse, hogy szülőkkel mostanság
Nagy a vigasság, megy is a kérés.   
Vajon mi lesz ennek a vége?

Zsolti és Ilona csak erre várt,
Feri visszatalált, végre lesz pénz.
Eddig nem kellett Ő, de most már jó,
Nem enged a háló, enyves a kéz.
Vajon mi lesz ennek a vége?

Lánykának is lejár az ideje,
Szegény feje meg Ferivel tart.
A szülők tárt karokkal várják,
Ők a pénzt látják, nem a fiatalt.
Vajon mi lesz ennek a vége?

Rendszeres munka ugyan hogy lenne?
Ahhoz végzettség kellene, de nincs.
Az ilyen ember marad magára,
Ajtók zárva, nem mozdul a kilincs.
Vajon mi lesz ennek a vége?

A pénz viszont szépen-lassan elfogy,
A megélhetés megrogy, gond-özön.
Ki rég hízelgő szóágyon hevert,
Most nagy teher, nem marad kő kövön.
Vajon mi lesz ennek a vége?

Emike és Feri csak egymásra,
s nem másra számíthatnak, ez a tény.
A viták tengerén ők a béke
szigete, megfogan egy kicsi lény.
Vajon mi lesz ennek a vége?

Igen, Emike pici babát vár,
Áll a bál, jaj, már csak ez hiányzott!
Eddig egyszerűen a teher volt,
Már fekete folt, és még mi jár ott?
Vajon mi lesz ennek a vége?

Az Élet így ismétli önmagát,
Túl sok a gát, a reménytelenség.
Az ifjú család magára marad,
Árad a harag s a tettlegesség.
Vajon mi lesz ennek a vége?

Zolika miközben cseperedik,
Oda keveredik, mint az apja.
Mások részéről árad az iszony,
Bizony, nevelőotthon fogadja.
Vajon mi lesz ennek a vége?

Feri és Emike is lecsúsznak,
Adósságban úsznak, feladták rég.
Életüket hibájuk kísérti,
S éri őket baj az utcán elég!
Ez lett a vége!

IV.

Ifjú fejük így lett hajléktalan,
Munkájuk alig van, élni gyötrelem.
Utcaseprés vagy hólapátolás,
A változás innen reménytelen.
Mivé lettek Istenem?

Ha télen megérkezik a hideg,
Minden oly rideg, mentsvár a szálló.
Vagyonuk kevés pénz, némi kacat,
pár cafat, tolvajnak kézre álló.
Mivé lettek Istenem?

Jóidőben ott van valami park,
folyó-part vagy tér, kezük aprót kér.
Sehol nem kívánatos személyek,
Fekélyek a társadalom testén.
Mivé lettek Istenem?

Feri kitart, járja a villamost,
a négyes-hatost, markában újság.
Ott lóg nyakában Zolika képe,
Sokak megvetése éri útját.
Mivé lettek Istenem?

Taknya rászáradva dzsekijére,
A szégyen a lelkére, nincs hite.
Nem értik, fiatal, életerős,
Felelős ember, hogy jutott ide?
Mivé lettek Istenem?

Fogja-e őt bárki feloldozni?
Feldolgozni ezt ugyan hogy lehet?
Álldogál szegény kétségbeesve,
Élete filmje sokszor lepereg.
Mivé lettek Istenem?

Este néz maga elé bágyadtan,
Fáradtan behunyja könnyes szemét.
Képzeletében megveti ágyát,
Álmát vigyázza a csillagos ég.
Segítsd meg őket Istenem!

Utóhang

Mások felé első az ítélet,
A képlet azonban oly bonyolult.
Míg a teljes hátteret nem látod,
Megállapításod nem elfogult?
Mindenkinek van keresztje.

Feri útja valóban nem könnyű,
Szörnyű, amiket meg kell élnie.
De vajon vannak-e véletlenek,
Esetleg így kellett történnie?
Mindenkinek van keresztje.

Lehetséges, hogy oda születünk
és ott növünk fel, ami érdekünk?
Lehetséges, hogy a feladatunk
Nem feladnunk, hanem szembenéznünk?
Mindenkinek van keresztje.

Önmagunk a legnagyobb ellenfél!
Fejleszd éned, mi neked adatott!
Küzdd le félelmeid, gyengeséged,
És emlékezz, sokra vagy hivatott!
Neked mi a kereszted?