Gyöngyös

A vén országút néhol göröngyös,
A célállomás ezúttal Gyöngyös.
Városkának egyik szegletébe
Állatkertnek voltunk a vendége.

Eszünk régóta csak egy dolgon járt,
Simogatni jöttünk kisoroszlánt!
Rajtunk kívül még sokan így voltak,
Emberek hosszú sorban kígyóztak.

Miközben ott vártunk, kukucskáltunk,
Mosolyt csalt arcunkra amit láttunk.
Három picurka, bajszos cicuska
Huncutkodott nekünk kivirulva.

És, jaj, mikor láttak kisgyereket,
Tudták nyomban, cimbora érkezett!
Lapult a cica, földre a fenék,
Már rosszaságon törte a fejét.

Be is avatkozott a gondozó,
Kedélyeket lecsillapítandó.
Következő csoporttal jöttünk mi,
A bestiákkal együtt örülni.

A három pöttömkét úgy imádtuk,
Hódított a törp-triumvirátus.
Érdekes ám egy műanyag flakon,
Játékra invitáló alkalom!  

Édesen egymásba csimpaszkodtak,
meg a vendégekkel pimaszkodtak.
Csupa élvezet a dögönyözés,
Aláfestés a cica-dörmögés.
 
Viszont hamar letelt a néhány perc,
És búcsúzni kellett, nem volt kec-mec.
Puha szőrpamacson még egy simi,
Legyen mit emlékként hazavinni.
 
Hiába volt az út oly göröngyös,
Felejthetetlen voltál Gyöngyös!
Pár percre visszamentünk gyerekbe,
Gondjainkat kicsit elfeledve.

A három tömött szőrű pirinyó
Kihozta mindenkiből, ami jó:
Egy csipetnyi öröm és szeretet
Ízesített megannyi életet!