Itt felejtettek

Tudom, most már biztosan tudom,
Szándékosan itt felejtettek.
Testbe zártak, s hiába unom,
Így lesz, míg magamra nem lelek.
Vágyam s kívánságom majd vezet,
Ez vár rám az emberek között.
Van itt temérdeknyi élvezet,
Kár, hogy mind feltételhez kötött.
Lehet siker, csillogás, és pénz,
Valami azonban hiányzik.
Mert ezek ideje csak kérész,
Az egység érzése hiánycikk.
Akármilyen boldogság érhet,
Az izoláltság mégis marad.
Össze is tartozunk, de mégse,
Az utadon haladsz egymagad.
Mondják páran, az élet színmű,
Rengeteg rutinos színésszel.
A deszkán nem lehetsz kishitű,
Bátran kell játszani, de ésszel!
Kívánom, legyen komédia,
Nevetéssel könnyebb minden!
Ha lenne mégis tragédia,
Nem engedhetem hogy elvigyen.
Hisz' e létet s testet elhagyom,
Ám nem mindegy, lelkem mit cipel.
Marad hátra család és vagyon,
Jön velem belém rögzült hitem.
Persze maradnak még e versek,
Ám ki tudja, hogy mit is érnek?
A szó kitöltheti a teret,
De nem hoz időtlen egységet!