
Zsámbék
Őszi bundáját hordja a táj,
Hódít a tarka-barka pompa.
"Idén is eltávozott a nyár!" -
Sóhajtja Zsámbék romtemploma.
Falait fáradt napsugarak
még gyengéden körbelehelik.
Letűnt korok terhétől roskadt
teste már nehezen melegszik.
Galambok szárnyai csattognak,
Késként vágnak a csend húsába.
Katicák zümmögnek-pattognak,
Gyógyírek a templom bújára.
A távolban Pilis és Buda
csúcsai némán vigasztalnak.
Jobbra a terpeszkedő puszta
szélei messzire rohannak.
Körbejárjuk az agg templomot,
Rések közt lágyan suttog a szél.
Átölelsz, melenget a csókod,
S mosolyodtól megtorpan a tél.