Háromszög
I.
Forgó diszkógömb fényében fürdik
Az ifjúság gondtalan tömege.
Alkohol és jókedv mámorában
Csontig hatol a lüktető zene.
Barátaival felszabadultan,
Bence is ott lötyög a parketten.
Aztán hirtelen megáll az idő,
Mikor egymásra néznek, Ők, ketten.
Egyszerre elhomályosul minden,
Mikor Tamara két szeme igéz.
Gyönyörű, hosszú lábán tűsarkú,
Bűvkörébe e fiút megidéz.
A lányra barna szempár mosolyog,
És izgalmas csevejre csábítja.
Dús haját csavarja zavarában,
Hódolóját bája elkábítja.
II.
E két fiatal diákévei:
Szerelem, vizsgák, munka, és buli.
Egyetem mellett nyelvtanfolyamok,
Ám lassan nem kell többet tanulni.
Mindkettejük hamarosan végez,
S várja őket a nagybetűs ÉLET.
Karikával kézben Bence kérdez:
Szeretné Tamarát feleségnek.
Tamara persze sír örömében,
Végre valóra vált leghőbb vágya.
"Igen-igen!" - kiáltja boldogan,
Ünnepük szól hetedhét-országra.
Ott van mindenki, aki számít:
Család, rokon, és rengeteg barát.
Dínom-dánom, egzotikus nászút,
A gyűrűsujjon huszonnégy karát.
III.
Karrierben feljebb s feljebb lépnek,
Pénznek-bőségnek nincsenek híján.
A megélhetési gond nem ismert,
Vásárolgatnak mit szem-száj kíván.
Fizetésük jó részét elköltik,
A mának élnek, félre nem raknak.
Kéne kertes ház és új autó,
Az igények túlzóan magasak.
Állami milliók segítenek,
Csak három gyereket kell vállalni.
Kocsit is hitelre: szép az élet!
Barátok felé lehet tálalni.
Persze nyaralásra, telelésre,
meg wellneszre is ugyanúgy futja.
Az egész ki van centizve kérem,
De csak Bence és Tamara tudja.
IV.
A gyerekek sorban megszületnek:
Anna, Ádám, és legvégül Ákos.
Kutyus is csatlakozik hozzájuk,
Anya-apa így lett nagycsaládos.
A gyerekek a boldogság mellett
Plusz felelősséget jelentenek.
Már nemcsak magukra kell gondolni,
A kiadások megnövekednek.
Iskoláztatás, hiteltörlesztés,
Plusz egy autó és nagyon sok más.
Ha többet szeretnének elérni,
A munkahely-váltás a megoldás.
S Bencének bár több a fizetése,
Stresszből is több jut az új helyen.
A külvilág a gondból mit se lát,
A sok poszt csak jóról szól a neten.
V.
Év követ évet, Úr a szürkeség;
Eltűntek a szívekből a színek.
Tolvajjá lettek a hétköznapok,
Nincs valódi nyugalma senkinek.
Pénz s karrier belső békét nem hoz,
Sem a szomszéddal való versengés.
Huncut fogyasztói társadalom
Mellőzi az életen merengést.
A sodró folyamban hömpölyögve
Elhidegül Bence és Tamara.
Hova tűnt belül a férfi s a nő?
A szerepük már csak apa-anya.
De szülőnek lenni sincs már idő,
Bencét fogságban tartja a munka.
Tamara dolgozik, házat vezet,
Fejét mélyen a homokba dugja.
VI.
Növöget Ádám, Anna, és Ákos,
De irány nélküli a serdülés.
Fő a márkás ruha és telefon,
Éjjel-nappal zajlik a zendülés.
Rosszak a jegyek, a magatartás,
Tanulásnál kellemesebb egy chat.
Egyre aggasztóbb ez az életkép,
Sok lehetőséggel nem kecsegtet.
A szülők egymásra mutogatnak,
És nem veszik észre az intelmet.
Nem bűnbak kell itt, hanem megállni,
És szentelni egymásnak figyelmet.
A vádaskodás nem old meg semmit,
Csak szétfeszíti az idegeket.
A büszkeség nem jó tanácsadó,
Mert elveszítik a kereteket.
VII.
Bencének boldogság itt nem terem,
A jövő már nem olyan szédítő.
Veszekedések, meg pénzszámolás -
Csak ennyi lett volna? Ez rémítő.
Munkatársnője jó barátja lett:
Adriennel sokfélét megoszthat.
Vele az összes perc felüdülés,
Részegítően hat minden mondat.
Adrienn régóta oly magányos,
Éhes lelke szeretetért üvölt.
Küzdelem s ellenállás hasztalan,
Erős mágnes az a tiltott gyümölcs.
Bence sem tudja rég, hol a határ,
Szívéből az érzés majd' kipattan.
Adrienn hosszú haját csavarja,
Az ajkak között forró csók csattan.
VIII.
E tűz olthatatlanul perzselő,
A lángjában oly sok gátlás elég.
Összeolvadnak a szeretők is,
S a szerelemből nem lehet elég.
Ám a külvilág erről nem tudhat,
Sose önfeledt a titkos viszony.
A lebukás szégyene körbeleng,
A bujdosás a szíveknek szigony.
Az együtt töltött idő: menyország,
Minden perc külön maga a pokol.
E kettőség belülről emészt fel,
S keserűséget hagy lépten-nyomon.
Senkinek nem akarnak ártani,
Mégis egyre cudarabb a helyzet.
Méltatlan a szeretői szerep,
Bence lépni fél, Adrienn szenved.
IX.
Tamara és Bence egymás mellett
Mint két kiszáradt, elsorvadt lélek.
Erejüket önsajnálat szívja,
Házastársként csak papíron élnek.
Végtelen közöttük a távolság,
Érzi gyermek, szülő, barát, testvér.
Bomlófélben szövetség és család,
Nem tart sehova a közös szekér.
Félnek a gyerekek, nincs biztonság,
Belül tehetetlen harag tombol.
Mit tehetnének és mi lesz holnap?
A kétségbeesés porig rombol.
Tamara egy harmadikat gyanít,
Félelmével szembesül az utcán.
Bence hiába tagad, fény derül
A titokra egy esős délután.
X.
Ömlik az eső, dézsából ömlik,
Az utca száraz porát feloldja;
Talán a hitvesi árulást és
Tamara könnyeit is elmossa.
Kiben egy egész világ dőlt össze,
Egyetlen, rövid pillanat alatt.
A Bencével megélt közös évek,
A szép emlékek szertefoszlanak.
Kihúzták lába alól a talajt,
És belülről marja a fájdalom.
Bárhogy hidegültek el egymástól,
Férjét más nővel látni borzalom.
Tamarában növekszik a harag,
S túlburjánzik az áldozat-tudat.
A gyerekekben egy kérdés forog,
Visszakapják-e édesapjukat?
XI.
A titkos szeretők ledermedve
állnak, mélységes szégyenben áznak.
Bencének hiába segít a lány,
Mégse vigasza bűntudatának.
Érintése régen oly forró volt,
Most egyszerre bűnös és idegen.
Bence magányosan hánykolódik
Reménytelen, viharos vízeken.
Nem akart senkit se megbántani,
Ám minden a legrosszabbra fordult.
Elveszíti mi igazán fontos,
Bánattól szíve színültig csordult.
A hiányt nézte, nem a kincseit,
Kívül kereste a boldogságot.
Karrier és anyagiak ködbe
burkolták a fénylő igazságot.
XII.
Bence hideg és távolságot tart,
Adriennben növekszik a kétség.
Bencéje nem beszél vele, mintha
Övé lenne csak a közös vétség.
Fülében durva szavak csengenek,
S Tamara tekintete kísérti.
Bűntudatával kel és fekszik, az
Élet furcsa játékát nem érti.
Tiltott szerelem függőjévé lett,
A lelkiismerete gyötörte.
Ment előre, nem volt már visszaút,
És félt belenézni a tükörbe.
Legbelül tudta, nagyot hibázott,
Semmissé tenné a történteket.
Soha, senkinek nem akart ártani,
Túl drágán mérték e szeretetet.
XIII.
Csörög a telefon, ó, Bence az!
Hangja az őrlödéstől megfáradt.
Mikor Adrienn ajtaján kopog,
Nehéz döntésétől arca sápadt.
Szája tördelve formálja a szót,
Adriennt kitaszítja a világ:
Szemvillanás alatt elveszíti
Amiért annyi szenvedést kiállt!
Pedig, sose volt az övé, soha!
Bence eldobta, akár egy rongyot!
Reménykedett, Ő más, mint a többi,
De kártyavár volt, mi összeomlott!
Pasik? Mind csalók, akár az apja!
Ám nővére a bajban kezet nyújt:
Újra kell gondolja az életét,
S maga mögött hagyni, ami elmúlt.
XIV.
Bencének még hátra van a java,
Tamara végre beszélni óhajt.
Családját napok óta nem látta,
Nyomja a csengőt, nagyokat sóhajt.
Az asszony eltökélt, válni akar,
Lelkének a sértettség az étel.
Ítélnek a gyerekek is: nekik
Igazságtalan e próbatétel!
A férj csak egy utolsó esélyt kér,
És jóvá teszi amit elrontott.
Már tudja, ha önmagukra lelnek,
Együtt leküzdenek minden gondot.
Tamara azonban hitevesztett,
Büszkesége mély sebekkel tele.
Bence búcsúzóúl még visszanéz:
Keserűségtől könnyes két szeme.
Utóhang
Útunkról olykor-olykor letérünk,
Az egyensúlyt megtalálni nehéz.
Tanulni s fejlődni születünk le,
A boldogságot kutatni kevés.
Míg itt vagyunk, addig tapasztalunk,
És lehet, hogy semmi sem véletlen.
Örömünk mellett nehézségünk is
Javunkat szolgálja az életben.
Elágazások tarkítják sorsunk,
S minden találkozásunk értékes.
Egy villanás éppúgy, mint egy lámpás,
Sötétben reményt gyújtani képes.
A szétválasztottság illúzió,
A fejlődést fenntartó szerkezet.
Lényünket átitatja az egység,
A feltétel nélküli szeretet.
