Medve-lak
Fakanálon a mackó-méz,
Megáll tőle a mackó-ész.
Komótosan hozzám cammog,
Aranyló ragacson nyammog.
Szőrös pofija úgy cuppog,
Rajta gyerek-sereg kuncog.
Másik medve-koma hason,
Sütkérezik langyos napon.
Biztos tele van a bendő,
Mert a méz nem elvetendő.
Csakis ez lehet az indok,
Hogy e jószág meg se inog.
Persze, ha úgy tartja kedve,
Heverésszen csak Őkelme!
Hisz' számonkérni nem szabad,
Viszont mindkét kezem ragad.
Megmosom és búcsút intek,
Utolsó pillantást hintek.
Elhagyom a medve-lakot
Úgyis mindegyik jóllakott.
A levelek már ropognak,
A jóidők elrobognak.
Szép Veresegyház városa
Elmerül téli álomba...:-)
