Október elején
Őszt hozó október elején,
Gyengülő napfényben sétáltunk
a Margit-szigeten, Te meg én -
Hosszan, kéz a kézben méláztunk.
A vattacukor elcsábított,
Szád és ujjad ragadóssá vált.
Még szép-szagos virágok itt-ott,
Ám a harmat mindre rátalált.
A fán fityegett a gesztenye,
Tűavarban lapult sok toboz.
Golyócskák potyogtak fejemre,
S néztem, kezed kincseket koboz.
Felültünk egy sétajáratra,
Össze-vissza kanyargott az út.
Mikor leszálltunk, kisvártatva
A magasba lőtt a szökőkút.
Körös-körül csomó ágyúcska
Köpködte fel a vízsugarat.
A zenével szinkronban tudta
a szökkenést a vízfuvallat.
Bár zöldeskés volt még a pompa,
Már sárgult a növény-rengeteg.
Fentről kukucskált a napocska,
És sisteregtek a levelek.
Eljöttünk vacsora-időben,
S azóta zúg az emlék-sereg:
Mosolyodat látom, miközben
tobozt, gesztenyét szed két kezed.
